„Emlékezni és emlékeztetni”
A nagycenki Iparosok és a Nagycenki Önkormányzat 1995. május 08-án emléktáblát helyezett el a II. világháború 1944 októbere és 1945 márciusa közötti időszakában Nagycenken az 1200 tragikusan elhunyt rabszolgamunkásokra emlékezve az egykori Cukorgyár helyszı́nén (jelenleg az Unser Lagerhaus vállalkozás tulajdonában lévő telephelyén egykoron álló barakkok helyszínén).
Azt követően a helyi iparosok által alapít́ott Nagycenki Iparoskör 1998- tól minden év áprilisában megkoszorúzta az emléktáblát. A koszorúzással egybekötött megemlékezéseken jelen voltak a tragédiát túlélt fogvatartottak. A túlélőknek minden alkalommal lehetősége volt elmesélni a jelenlévőknek a szinte elmondhatatlan tragédiákat. A sebek feltépése minden alkalommal a jelenlévőknek is adott némi betekintést, kicsit személyesebbé téve az iskolákban oktatott és néha szinte hihetetlen borzalmakat.
Mostanra az utolsó túlélő is eltávozott, immár 4 éve a koszorúzásokon nincs, ki emlékeztethetné jelenlétével az utókort.
Ez a tragédia és kegyetlenség nem merülhet feledésbe, ezért 3 éve Iparoskörünk elhatározta, hogy a tragédia helyszínén egy emlékművet is állít, „Emlékezni és emlékeztetni” címmel. Ez az emlékmű jellegében is, valamint a rajta olvasható visszaemlékezés által örök figyelmeztetésül szolgálhat a másság elfogadására, a generációk és a társadalmi csoportok kapcsolatainak a toleranciára épülő egymás melletti élésére.
A projekt hosszú távú hasznosulása és az eredmények fenntarthatósága emléket állı́t a Holokauszt áldozatainak, ezzel is emlékeztetve a jelen és jövő nemzedékeit, hogy ne merüljenek feledésbe az átélt borzalmak.
