Bokor Nándor (1821-1896)
Páli községben született. 1852-ben került Kiscenkre községi kovácsnak. A bécsi világkiállításon (1953) tizenhárom soros vetőgépét első díjjal jutalmazták. Ezzel indult el karrierje, és rövidesen a községi kovácsmesterből országos hírű műhely tulajdonosa lett, húsz alkalmazottal.
A szakirodalom így jellemzi tevékenységét: „…gépgyárából került ki az 50-es évek közepén az első magyar vetőgép, és a …parasztkocsi. Különösen híresek a cenki ekék a környéken.” Kapák, járgányok, boronák készültek még a műhelyében. Termékeivel 32 arany-, ezüst-, illetve bronzérmet nyert Pesten, Bécsben, Londonban és Párizsban különböző kiállításokon.
Emellett a faluért is sokat dolgozott. Haláláig, 1896-ig tagja volt a község képviselő-testületének. Nevéhez fűződik a nagycenki önkéntes tűzoltóegylet megszervezése. A hagyomány szerint sírján a régi templom keresztje áll. A község 1943-ban utcát nevezett el róla.
(Forrás: Nagycenk – Hírességek)
Kis történet róla
Egy másik történelmi személyiség, Ferenc József egy ceruzával a kezében került fel a plakátra. Ezt a ceruzát Bokor Nándor nagycenki gépgyáros, a cenki eke és a bécsi világkiállításon nyertes vetőgép megalkotója kapta tőle.
Őfelségét igen érdekelte a vetőgép működése, amit a cenki mester egy rajzzal magyarázott el. A véletlenül nála maradt királyi ceruzát azután ajándékba megkapta, a nagycenki gyerekeknek pedig kitüntetés volt, amikor iskolájuk gondnoka megengedte, hogy Ferenc Jóska ceruzájával írjanak.